Megyek-megyek, az utcán emberek.
Minden felé szürke, „bokanovsky egyének”.
Más-más arccal, hanggal s mégis mind egyforma.
Beállok színesen közéjük, ugyan vonakodva.
Page 6 of 11
Repíts a holdra,
Ott majd minden súlytalanná alakul,
Minden gond, ami zavart,
Most egy perc alatt elszabadul.
Szóval csak fussak. Köszi a jó tanácsot. Magamtól biztosan nem jöttem volna rá. A rajtvonalnál állok, pontosabban valamilyen térdelőrajt pozícióban várom a jelet. Gyorsan a mellettem lévőkre nézek, próbálok én is olyan természetesnek tűnni, mint ők. Nem könnyű feladat. Gyorsan végig is gondolom, hogy kerültem ebbe a szituációba.
Eltelt néhány év,
Egy örökkévalósággal is fel ért.
Lehetne már belőle elég!
Mégis olyan éles a kép.
Minden fájdalmas pillanat,
Az összes néma mozdulat.
Lapnak érzem magam,
Üresnek.
Hazug tintából, csak hazug szavak születnek
Hamis minden, ami csak szépnek látszik. Continue reading
Olyan vagy nekem, mint
az Achilles-ín
Nélküled a járás se
lehetséges.
Palotai Benjámin
Kedves Diáktársaim, Tanáraink!
Nem tudtam sokáig, hogy mivel kellene, hogy kitöltsem a rám szabott időt, de aztán hirtelen beugrott a legnyilvánvalóbb lehetőség. Az első alkalom, amikor a kollégiumban jártam.
Írásgyakorlatunkon megadott kifejezések alapján írtak történetet a Kredenc tagjai. A kifejezések – hosszan csepegett, űrutazáshoz hasonlított leginkább, elfelejtette magával vinni, váratlan találkozás – voltak. Kitti és Zsófi írását olvashatjátok.
Nincs konkrét határ, maximum a törvény szabhatja meg, hogy mikortól számítasz felnőttnek. És az nem sokat számít, csak meghatározzák, mikortól kell elkezdened adózni és fizetni az életben maradásért. Ez is csak egy nézőpont.