F. D.
A hajnali csendet ébresztők ricsaja töri meg
Felkelsz és látod, új nap kerekedett
A reggeli harmat meg ott ül a füvön
Kategória: Vers (Page 1 of 3)
F.D.
Boldog mesevilágban élted életed, hol nem
számított, milyen márkás ruhát viselsz
Önmagad adásával szerezted a barátokat
És arról álmodoztál, hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.
Megsimítom hajad
Iszom a te szavad
Kulcs vagy s én a lakat
Elérem hogy könnyed soha többé nem fakad
Huszonötödjére hallgatom meg azt a dalt,
Amit azon az estén egymásénak kereszteltünk.
Huszonnégy könycseppet ejtettem
a szürke walkman gombjaira.,
Aminek rugója tőlük már halkan csikordul meg
minden lenyomáskor.
Ne tudom, hogy kell téged kicsit szeretni
Hiába próbálom,
Valahogy mindig túlzásba esek.
Talán a hó nem is az, aminek látszik,
Nem az a fehér, fagyott dolog,
Amiben a gyerekek oly nagy kedvvel játszanak,
Vagy amit a hegyek takarónak használnak télen.
A hó lehet egy érzés is.
Ősz van már a naptárban.
De a nap kint még melegen süt,
A diákok már a padban ülnek,
És eszük még a nyárra visszarepül.
Valaki hazafelé siet az aznapi munkából,
Hogy a hatalmas karácsonyi forgatag közepette,
És a huszonötödikei munkanap előtt,
Elkészítse legalább a 3 fajt bejglit,
Ami természetesen nem maradhat el.
Oh, mily bolond gyermek is voltam,
Folyton csak sírtam és toporzékoltam.
Hagytad, hogy ábrándozzak, engedted, hogy szabadon szálljak.
Sőt még biztattál is, vezettél, hogy meg ne álljak.
Démonok kergetnek ágyba,
Sebaj, fejem álomra hajtom mára.
Vajon kőből van ez a párna?
Mikor lett itt ekkora a lárma?