Utcákon sötétben
Emlékek sötétek
Gondolat megszűnve
Már csak egy halott
Élve halottnak lenni
Halottként élni
A Hajnóczy Kollégium újságja
Utcákon sötétben
Emlékek sötétek
Gondolat megszűnve
Már csak egy halott
Élve halottnak lenni
Halottként élni
Cide
Az irodalom lelket teremt és testet öl
S mely esten ez megtörténi látszik
Ott kap észbe az ember, lelket ölt
Ezen nyugodtan néz, de csak játszik
F. D.
A hajnali csendet ébresztők ricsaja töri meg
Felkelsz és látod, új nap kerekedett
A reggeli harmat meg ott ül a füvön
F.D.
Boldog mesevilágban élted életed, hol nem
számított, milyen márkás ruhát viselsz
Önmagad adásával szerezted a barátokat
És arról álmodoztál, hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.
Megsimítom hajad
Iszom a te szavad
Kulcs vagy s én a lakat
Elérem hogy könnyed soha többé nem fakad
Huszonötödjére hallgatom meg azt a dalt,
Amit azon az estén egymásénak kereszteltünk.
Huszonnégy könycseppet ejtettem
a szürke walkman gombjaira.,
Aminek rugója tőlük már halkan csikordul meg
minden lenyomáskor.
Ne tudom, hogy kell téged kicsit szeretni
Hiába próbálom,
Valahogy mindig túlzásba esek.
Talán a hó nem is az, aminek látszik,
Nem az a fehér, fagyott dolog,
Amiben a gyerekek oly nagy kedvvel játszanak,
Vagy amit a hegyek takarónak használnak télen.
A hó lehet egy érzés is.
Ősz van már a naptárban.
De a nap kint még melegen süt,
A diákok már a padban ülnek,
És eszük még a nyárra visszarepül.
Valaki hazafelé siet az aznapi munkából,
Hogy a hatalmas karácsonyi forgatag közepette,
És a huszonötödikei munkanap előtt,
Elkészítse legalább a 3 fajt bejglit,
Ami természetesen nem maradhat el.
© 2026 KREDENC
Theme by Anders Noren — Up ↑