Oh, mily bolond gyermek is voltam,
Folyton csak sírtam és toporzékoltam.
Hagytad, hogy ábrándozzak, engedted, hogy szabadon szálljak.
Sőt még biztattál is, vezettél, hogy meg ne álljak.
Szerző: Kredenc (Page 1 of 7)
Démonok kergetnek ágyba,
Sebaj, fejem álomra hajtom mára.
Vajon kőből van ez a párna?
Mikor lett itt ekkora a lárma?
Kubik Levente Máté
Egy nyári napon utoljára jártam körbe a falut, ahol jelenleg élek. Ahogyan megyek le az utcán, észreveszem az időn túllépő házsorokat, amitől egyre erősödött bennem a vágy, hogy elköltözzek hazulról egy városba. Panaszkodásra jelenleg nincs okom, türelmesen vártam, nemsokára indulok. Eleget pihentem ahhoz, hogy végre felkeljek az álomból, de helyzetem továbbra is kiszámíthatatlan. A legjobbakban reménykedem, a változásban kevésbé. Talán lesz terem megtapasztalni azt a barátságot. De mit jelent a barátság? Kölcsönös kihasználás lenne, hogy elérjünk egy célt vagy hogy jól érezzük magunkat? Vagy egyszerűen a fejlődés következő szakasza?
És talán majd egyszer
nemcsak két láb lóg be
Az Adria sós vizébe
És mossa partra kavicsokkal,
Hanem már négy láb,
Ami pontosan két pár:
A Tiéd és az Enyém,
Szluka Bernadett
A Pécsi Hajnóczy József Kollégiumban március 22-én először rendezték meg a Hajnóczyfeszt elnevezésű programot. Az esemény a hagyományos Ki mit tud? vetélkedők elemeit is felhasználó, de azon túlmutató fesztivál jellegű rendezvény. Lehetőséget biztosít olyan tehetségterületek megmutatására, melyek a mindennapokban rejtve maradnak, és az iskolai keretek között sincs alkalom kibontakoztatni őket.
Volt egyszer egy öreg bölcs, aki már évtizedek óta élt egy eldugott erdő mélyén. Az emberek ritkán jártak arra, és amikor mégis, akkor csak ritkán beszéltek a bölccsel, mert úgy gondolták, hogy az öreg férfi túl bölcs, és túl idős ahhoz, hogy bárkivel is foglalkozzon. Az öreg bölcs azonban szerette, amikor az emberek megfordultak a környékén, mert akkor mesélhetett nekik a tapasztalatairól, amiket az évek során szerzett.
Békefi Luca Anna
Még hideg tél van, s nemsokára
Kellemes tavasz.
A tavasz mikor virágok nyílnak és
Pillangók szállva szállnak.
S te pillangókat kergetsz és
Virágokat tépekedsz.
És én boldogan nézve azt,
Hogy mit művelsz.
Vad virágok után, meleg nyár
És hőség.
Kis füleiddel port összecsapva
Jössz és futsz még.
Nyelvedre minden féle
Fűszál ragad.
S szót nem fogadsz mikor azt
Mondom:
Elég volt, mert fogad is piszkos marad.
Eljött az ősz és süvítő szél.
A fákról lehulló levél.
Levelek és kupacok
Kicsi tappancsod mocorog
Beköszönt újra a hideg tél és fagy.
S engem mosolyom újra elhagy.
De pici nyelved mely arcomat megnyalja.
Én boldogan nézek fel újra a szép napra
