A Hajnóczy Kollégium újságja
Az interjút készítette: László Patrik
A halál és a hozzá kapcsolható betegségek kérdése mindig is érdekelte az embereket. Évszázadok óta foglalkozik vele a vallás, az orvostudomány, a filozófia és az irodalom. Mi az betegségirodalom? Hogyan alakítja nagy költőink életét, gondolkodásmódját a betegségük?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseimre Kovács Veronika, betegségirodalom-kutató, a Pécsi Tudományegyetem Irodalom és Kultúrtudományi Doktori Iskola doktori hallgatója válaszolt.
Hasonló nap volt, mint a többi. Az idős úr a kávézó felé sétált, útközben meg-megállt i megszemlélni a virágokat, nézni a kék eget, vagy hallgatni a madarak csicsergését. A körülötte lévő világ élete derekán volt, ha hús-vér emberként láthatta volna a természetet, egy életvidám, mosolygós nővel találta volna szembe magát.
Utcákon sötétben
Emlékek sötétek
Gondolat megszűnve
Már csak egy halott
Élve halottnak lenni
Halottként élni
Minden óra
Minden perc
Minden másodperc
Minden pillanat
Minden gondolat
Minden érzés
Minden fájdalom
Minden öröm…
Cide
Az irodalom lelket teremt és testet öl
S mely esten ez megtörténi látszik
Ott kap észbe az ember, lelket ölt
Ezen nyugodtan néz, de csak játszik
Petőfi meglátná ezt, leverné a monitort,
„Mit kezdjek én ezzel?
Emberiség, Forradalom, Szív, hol?”
Ady megkínálná egy cigivel,
„Írd újra, ha persze megy, de előbb igyál meg
két decit – talán többet,
hadd lásd, mi az élet, mi a semmi”.
Kosztolányi lassan öltözne,
az éjjelek hűs társa,
„A melankólia nem kód,
a bánat nem egy prompt-
A fájdalom kézzel írt szótár, nem szoftver”
Radnóti futna-
Nem a halál elől, hanem
attól, hogy lementhető a vers,
de nincs benne érzelem, nem érezhető.
Hogy a szenvedés is csak
egy szövegfeldolgozó algoritmus.
Nem szúró mellkas, nem remegő ujj.
Én most itt vagytok ti,
Klikk, kész, vers, slam.
Rímes? Talán. Ritmusos? Lehet.
„Kiváló minőség”.
Csak épp nem sajog
Nem ordít, nem karcol.
Nem bűzlik az alkoholtól.
Nem íródott elcseszett hajnali háromkor,
Nem könnyes, nem véres, nem érzelemmel van írva.
A gép nem felejti el a rímeket
De nem is fejezi be jól őket.
Te meg csak hagyod, hogy írja meg helyetted,
Az igazi költőd miattad sírnak,
hol a lelkiismereted?
Tehát valld be ember,
a lelked hibás!
Írd meg őszintén, órákon át hibázva,
mert csak úgy lesz értékes, őszinte,
ha az istenek sem büszkék rá.
F. D.
A hajnali csendet ébresztők ricsaja töri meg
Felkelsz és látod, új nap kerekedett
A reggeli harmat meg ott ül a füvön
F.D.
Boldog mesevilágban élted életed, hol nem
számított, milyen márkás ruhát viselsz
Önmagad adásával szerezted a barátokat
És arról álmodoztál, hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.
Megsimítom hajad
Iszom a te szavad
Kulcs vagy s én a lakat
Elérem hogy könnyed soha többé nem fakad
El… kezdem, mert máshogy nem megy,
bennem a múlt, de most hagyom, hogy menjen.
Nem könnyű, tudod, az elengedés,
mert a kezünk gyakran szorítja azt, mi fáj, mi seb, mi kés.
© 2025 KREDENC
Theme by Anders Noren — Up ↑