Violet

Lapnak érzem magam,

Üresnek.

Hazug tintából, csak hazug szavak születnek

Hamis minden, ami csak szépnek látszik.

A kedves, lágy hang mi egyre kábít,

A szakadék szélére csábít.

Majd a mélybe lök.

Egyik sem különb.

Kinek szíve üres, hát elveszi másét.

Hogy azzal mi lesz?

Számára ez mit se számít.