Lapnak érzem magam,
Üresnek.
Hazug tintából, csak hazug szavak születnek
Hamis minden, ami csak szépnek látszik.
A kedves, lágy hang mi egyre kábít,
A szakadék szélére csábít.
Majd a mélybe lök.
Egyik sem különb.
Kinek szíve üres, hát elveszi másét.
Hogy azzal mi lesz?
Számára ez mit se számít.