Valaki hazafelé siet az aznapi munkából,
Hogy a hatalmas karácsonyi forgatag közepette,
És a huszonötödikei munkanap előtt,
Elkészítse legalább a 3 fajt bejglit,
Ami természetesen nem maradhat el.
Kategória: Kreatív gyakorlat
Kubik Levente Máté
Egy nyári napon utoljára jártam körbe a falut, ahol jelenleg élek. Ahogyan megyek le az utcán, észreveszem az időn túllépő házsorokat, amitől egyre erősödött bennem a vágy, hogy elköltözzek hazulról egy városba. Panaszkodásra jelenleg nincs okom, türelmesen vártam, nemsokára indulok. Eleget pihentem ahhoz, hogy végre felkeljek az álomból, de helyzetem továbbra is kiszámíthatatlan. A legjobbakban reménykedem, a változásban kevésbé. Talán lesz terem megtapasztalni azt a barátságot. De mit jelent a barátság? Kölcsönös kihasználás lenne, hogy elérjünk egy célt vagy hogy jól érezzük magunkat? Vagy egyszerűen a fejlődés következő szakasza?
Régi világom talán már csak távoli emlék.
Bárhová néztem mindenhol esik csak szét.
Lassan eltűnik minden szép, s jó.
Akár az örök fehér, tavaszi hó.
Szóval csak fussak. Köszi a jó tanácsot. Magamtól biztosan nem jöttem volna rá. A rajtvonalnál állok, pontosabban valamilyen térdelőrajt pozícióban várom a jelet. Gyorsan a mellettem lévőkre nézek, próbálok én is olyan természetesnek tűnni, mint ők. Nem könnyű feladat. Gyorsan végig is gondolom, hogy kerültem ebbe a szituációba.
Írásgyakorlatunkon megadott kifejezések alapján írtak történetet a Kredenc tagjai. A kifejezések – hosszan csepegett, űrutazáshoz hasonlított leginkább, elfelejtette magával vinni, váratlan találkozás – voltak. Kitti és Zsófi írását olvashatjátok.
András állandóan költözött családjával szülei munkája miatt. Szinte minden félévet másik iskolában kezdett, egy másik városban. Sosem rendezkedett be teljesen egy szobába, sőt, olyan is volt, hogy ki sem pakolt a dobozokból, hiszen pár hét múlva már csomagolhatott is volna vissza mindent.
Mivel folyton utazott, nem próbálta megismerni a várost, nem akart délután a többiekkel sétálgatni, iskola után egyből hazament. A suliban is próbált átlátszónak tűnni, nem beszélgetett sokat senkivel.
Egyszer viszont egy új osztálytársuk érkezett évközben. Osztályfőnökük bemutatta őt a többieknek, majd kérte, hogy keressen magának egy helyet. A magas és kissé szeplős fiú finoman Andrásra nézett, mikor az ő padja melletti asztalnál haladt el. András viszont elfordította fejét és kinézett az ablakon, bízva abba, hogy inkább máshova ül diáktársa.
Ákos már két éve nem hallott semmit Kristófról. A telefonszámát lecserélhette, mert ahányszor felhívta, mindig egy idegen nő szólalt meg a vonal másik végén, és hiába kérdezősködött barátja után, a másik fél egy horkantás kíséretében letette a készüléket. Az Instagramról, sőt a Facebookról is felszívódott, mintha sosem létezett volna Molnár Kristóf nevű 16 éves fiú, aki a 9. C osztálybohóca, akivel minden délutáni hazamenetelekor egymás mellett caplattak az ősöreg járdán, és rendszerint minden második járdacsíkon átlépett, mert elmondása szerint, ha nem így tenne, balszerencse érné, és minden nyáron citromos fagyit evett, mert más ízt nem volt hajlandó kipróbálni.
Online írásgyakorlatunkon megadott szavak alapján kellett történetet alkotniuk úsjágíróinknak. A szavak: kanapé, orkán, sóhajtás, belekeveredett, megtisztítani, ballagott, könyörgő. Emma történetét olvashatjátok.