Az ember életében rengeteg olyan helyzet adódik, amit nehezen lehet kezelni. Legyen az akár csak egy rosszul sikerült dolgozat, vagy egy kisebb veszekedés egy jó baráttal. Ezeket az eseményeket általában az emberek könnyedén átlépnek, megbeszélik az adott emberrel a keletkezett problémát, kijavítják a rossz jegyet és minden folytatódik az eredeti kerékvágásban.
Kategória: Feeling (Page 1 of 2)
Valaki hazafelé siet az aznapi munkából,
Hogy a hatalmas karácsonyi forgatag közepette,
És a huszonötödikei munkanap előtt,
Elkészítse legalább a 3 fajt bejglit,
Ami természetesen nem maradhat el.
Kubik Levente Máté
Egy nyári napon utoljára jártam körbe a falut, ahol jelenleg élek. Ahogyan megyek le az utcán, észreveszem az időn túllépő házsorokat, amitől egyre erősödött bennem a vágy, hogy elköltözzek hazulról egy városba. Panaszkodásra jelenleg nincs okom, türelmesen vártam, nemsokára indulok. Eleget pihentem ahhoz, hogy végre felkeljek az álomból, de helyzetem továbbra is kiszámíthatatlan. A legjobbakban reménykedem, a változásban kevésbé. Talán lesz terem megtapasztalni azt a barátságot. De mit jelent a barátság? Kölcsönös kihasználás lenne, hogy elérjünk egy célt vagy hogy jól érezzük magunkat? Vagy egyszerűen a fejlődés következő szakasza?
Viktor, a jóképű, férfias fiatalember, sosem volt boldog. Mindig azt érezte, hogy valami hiányzik az életéből, de sosem tudta, hogy mi az. Az ő élete úgy indult, mint bármelyik másik emberé, végzett egy jó egyetemet, jó munkát talált és sikeres volt abban, amit csinált. Mégis, valami hiányzott.
Az egyik napon, amikor barátja, András meghívta őt egy spirituális találkozóra, Viktor úgy érezte, hogy ennek a meghívásnak az a célja, hogy segítsen neki megtalálni a hiányzó dolgot az életében.
Palotai Benjámin
Kedves Diáktársaim, Tanáraink!
Nem tudtam sokáig, hogy mivel kellene, hogy kitöltsem a rám szabott időt, de aztán hirtelen beugrott a legnyilvánvalóbb lehetőség. Az első alkalom, amikor a kollégiumban jártam.
Nincs konkrét határ, maximum a törvény szabhatja meg, hogy mikortól számítasz felnőttnek. És az nem sokat számít, csak meghatározzák, mikortól kell elkezdened adózni és fizetni az életben maradásért. Ez is csak egy nézőpont.
Farkas Róbert
Rendhagyó utazásra határozták el magukat kollégistáink, amikor belevágtak a Trame Erasmus+ programba. Tegyük hozzá, nemcsak ők, hanem a szervezők is új és ismeretlen ösvényeken jártak. Az alapötlet szerint Európa különböző feléből érkezett diákok együtt fedezik fel az egyes országok római kori világörökségi helyszíneit. Változatos és élményalapú foglalkozások között ismerkedtek meg a kultúrák és népek ókori és modernkori vándorlásának hatásaival, egymás értékeivel, sajátosságaival. Miért fontos ez a megismerés, miért lényeges ez a folyamat?
Horváth Éva
Életünk során mindannyian beleakadunk egy olyan ismerősbe, barátba vagy épp családtagba, aki számunkra szemmel láthatóan egy rá teljesen ártalmas viszonyban ragadt. Ilyenkor sokan bosszankodva, értetlenkedve kérdezzük: Miért vagy még vele egyáltalán? Mikor hagyod már végre ott?
Erre az érintett fél általában csak kínos mosolyba torzult arccal, behúzott nyakkal finoman vállat von. Én legalábbis mindig így jártam el.
De vajon van-e egyáltalán választása ezeknek az embereknek? Külső szemlélőként azt válaszolnánk persze, választása mindenkinek van. De ez sajnos nem feltétlen így működik. Egy ilyen viszony során elég súlyosan épül le az önbizalom és kerülnek háttérbe az egyéb kapcsolatok. Mindezt úgy, hogy az érintett fél észre sem veszi.
Ez a belső húzás nem múlik, csak rángat és tép. Nincs fizikai nyoma, és milyen kár, mert így nem látszódik, mennyire fáj ott belül. A lelkemet ostromolja, és hogy mi az? Mi teszi ezt velem? Miért nem tudok mosolyogni, vagy pont miért igen? A válasz: ÉRZÉSEK.
Szomorú vagyok, mert csalódtam, mert egy lyukat ütöttek a mellkasomba. Nem felületeset, hanem jó mélyet, sőt feneketlent. Bár a fájdalom mentális, mégis fizikailag is szétterjed a testem egészén. A szívemet már nem érzem, az agyam lebénult, a könnyeim szakadatlanul patakzanak arcomon. A torkom beleremeg a feltörő üvöltésbe, nem tudom visszafogni, de nem is akarom. Kérdések hada sorakozik fel előttem, csatadalt kántálnak, tökéletes összhanggal. Megrohamoznak, és én csak zokogok. Semmire nincs válasz, nincs racionális döntés. ERROR.
Most már utólag tudom, hogy akkor még aprócska gyermek volt. Nem fizikailag, mert úgy teljesen fejlett volt a korához képest, hanem lelkileg. Hogy amikor az aranyhala az akváriumban elpusztult akkor nem tudatosult benne, hogy az az ő hibája volt. Egyszerűen csak elfogadta a tényt, hogy a halacska többé nem úszkál fel-alá. Még nem érezte a tetteinek, sem a szavainak a súlyát és következményeit. Az ok-okozati viszony számára egy értelmetlen kifejezés volt, nem tudta felfogni a jelentését. De ezek után felmerülhet bennünk a kérdés, hogy: „Hol itt a probléma?” Ha már pálcát törünk valaki felett, akkor előtte vegyük szemügyre az egész történetet, hogy miért is merek ilyen szabadon becsmérelni. A fájdalom okozóiról fogok írni.