A Hajnóczy Kollégium újságja
Kiss Anna, Sztevics Viktória
“Sose add föl, mindig tarts ki! Sose nézz le, mindig csak egy célod legyen előre, tudod, az élet ilyen egyszerű.” /Halott Pénz/
Az iskolai bántalmazás napjainkban egyre gyakrabban van jelen hazánkban. Ezeknek az eseményeknek közvetlen szemlélői a tanárok és a diákok. Napi szinten lehet találkozni kétségbeesett szülőkkel, mert a gyermeküket bántalmazták, vagy mert a gyermekük bántalmazott valakit. Megkérdeztük az egyik diáktársunkat ezzel a témával kapcsolatban.
Wágner Réka
„Ha leírhatatlan, akkor ne írd le. Ha megfogalmazhatatlan, akkor ne fogalmazd meg. Nem kell esszét írni belőle. Senkinek nem kell beszámolnod és senkinek nem kell megmagyaráznod. Senkinek nem kell úgy elmondanod, hogy megértse. Aki megérti, szavak nélkül is megérti.” (Vámos Robi)
Megkérdeztem néhány kollégista társamat arról, hogy kiknek/kinek szoktak beszélni az érzelmeikről? Miért? Mindent elmondanak vagy csak a negatívat? Van valamilyen sorrend-e, hogy kinek mondják el legelőször? Bántja-e őket, ha nem úgy reagálnak, ahogy számítottak rá?
© 2025 KREDENC
Theme by Anders Noren — Up ↑