KREDENC

A Hajnóczy Kollégium újságja

Gondolatok nélkül

Buják Rowenna

Petőfi meglátná ezt, leverné a monitort,

„Mit kezdjek én ezzel?

Emberiség, Forradalom, Szív, hol?”

Ady megkínálná egy cigivel,

„Írd újra, ha persze megy, de előbb igyál meg

két decit – talán többet,

hadd lásd, mi az élet, mi a semmi”.

 

Kosztolányi lassan öltözne,

az éjjelek hűs társa,

„A melankólia nem kód,

a bánat nem egy prompt-

A fájdalom kézzel írt szótár, nem szoftver”

 

Radnóti futna-

Nem a halál elől, hanem

attól, hogy lementhető a vers,

de nincs benne érzelem, nem érezhető.

Hogy a szenvedés is csak

egy szövegfeldolgozó algoritmus.

Nem szúró mellkas, nem remegő ujj.

 

Én most itt vagytok ti,

Klikk, kész, vers, slam.

Rímes? Talán. Ritmusos? Lehet.

„Kiváló minőség”.

 

Csak épp nem sajog

Nem ordít, nem karcol.

Nem bűzlik az alkoholtól.

Nem íródott elcseszett hajnali háromkor,

Nem könnyes, nem véres, nem érzelemmel van írva.

 

A gép nem felejti el a rímeket

De nem is fejezi be jól őket.

Te meg csak hagyod, hogy írja meg helyetted,

Az igazi költőd miattad sírnak,

hol a lelkiismereted?

 

Tehát valld be ember,

a lelked hibás!

Írd meg őszintén, órákon át hibázva,

mert csak úgy lesz értékes, őszinte,

ha az istenek sem büszkék rá.

 

Gyerekkor

F.D.

Boldog mesevilágban élted életed, hol nem

számított, milyen márkás ruhát viselsz

Önmagad adásával szerezted a barátokat

És arról álmodoztál, hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.

Continue reading

25

Tarlós Eszter

Huszonötödjére hallgatom meg azt a dalt,

Amit azon az estén egymásénak kereszteltünk.

Huszonnégy könycseppet ejtettem

a szürke walkman gombjaira.,

Aminek rugója tőlük már halkan csikordul meg

minden lenyomáskor.

Continue reading

Színek

László Patrik

A munkahelyemről sétáltok hazafelé, amikor elkezdenek gyülekezni a felhők az égen. Nem hasonlítanak semmilyen, addig általam megszokott felhőhöz. Sokkal nagyobbak, vastagabbak, pár felhő annyira beszőtte az eget, hogy egy napsugár sem jut át rajtuk. Az egész város kezd szürkébe burkolódzni. Ez még nem is lett volna figyelemre méltó, ugyanis itt Ködtornyán, minden reggel köd takarja a várost, akárcsak úgy, mint az alvó embert a vastag téli takaró. Continue reading

« Older posts

© 2025 KREDENC

Theme by Anders NorenUp ↑