Panta Lili
Panta Lili
Egy szentimentalista szakasz,
Amikor nem vágyom másra,
Csak magamba fordulva,
Felbaktatni az emeletre,
Utoljára végig hallgatva,
A korhadó lépcső sírását,
Ahogy egész testem rá nehezedik,
Ősz van már a naptárban.
De a nap kint még melegen süt,
A diákok már a padban ülnek,
És eszük még a nyárra visszarepül.
Valaki hazafelé siet az aznapi munkából,
Hogy a hatalmas karácsonyi forgatag közepette,
És a huszonötödikei munkanap előtt,
Elkészítse legalább a 3 fajt bejglit,
Ami természetesen nem maradhat el.
Oh, mily bolond gyermek is voltam,
Folyton csak sírtam és toporzékoltam.
Hagytad, hogy ábrándozzak, engedted, hogy szabadon szálljak.
Sőt még biztattál is, vezettél, hogy meg ne álljak.
Démonok kergetnek ágyba,
Sebaj, fejem álomra hajtom mára.
Vajon kőből van ez a párna?
Mikor lett itt ekkora a lárma?
Kubik Levente Máté
Egy nyári napon utoljára jártam körbe a falut, ahol jelenleg élek. Ahogyan megyek le az utcán, észreveszem az időn túllépő házsorokat, amitől egyre erősödött bennem a vágy, hogy elköltözzek hazulról egy városba. Panaszkodásra jelenleg nincs okom, türelmesen vártam, nemsokára indulok. Eleget pihentem ahhoz, hogy végre felkeljek az álomból, de helyzetem továbbra is kiszámíthatatlan. A legjobbakban reménykedem, a változásban kevésbé. Talán lesz terem megtapasztalni azt a barátságot. De mit jelent a barátság? Kölcsönös kihasználás lenne, hogy elérjünk egy célt vagy hogy jól érezzük magunkat? Vagy egyszerűen a fejlődés következő szakasza?
És talán majd egyszer
nemcsak két láb lóg be
Az Adria sós vizébe
És mossa partra kavicsokkal,
Hanem már négy láb,
Ami pontosan két pár:
A Tiéd és az Enyém,