Angol nyelvű verse magyar fordítással
Percy Bysshe Shelley
Fordította: Korecz Bálint
Mondd meg, te csillag, kinek szárnyai fényből szőve
Sebesen visznek lángoló röpteden,
Mely az éjszakának sötét ürege
Hol lehajtod szárnyad, s az lepihen?
Most már lelassulhatnak a dolgok.
Elszáll az idő, ami önmagában nem zavar.
Mert hova telepednék, ha tele vannak a polcok?
De néha az ember pihenni is akar.
Mészáros Adél
Ónos eső járja át lelkem
minden percben,
mikor az idő nem túl biztató,
leesek s megfagyok.
Kerülöm az embereket
A természet pár utat visszavett
Ló híján
Körülöttem keringenek
Az árnyékban a legyek
Organogén elemek orgiáján
A pirosseggű páviánok látván
A tízparancsolot két kőtáblán
Erősen meghunyászkodván
Hazabandukoltak.
Egyél festéket
Szép, színes méreg
Sose elég se a vászonhoz
Se a halálhoz
Csak a négy fehér fal
És az ordítások a folyosóról
Egyszer csak kikerülsz innen
Sebestyén Gina
Tudod, sosem szűntelek meg
szeretni téged.
De az élet mégis távol sodort
tőlem téged.
S szívem sosem tanult meg
újra szeretni.