Mészáros Adél
Ónos eső járja át lelkem
minden percben,
mikor az idő nem túl biztató,
leesek s megfagyok.
Kerülöm az embereket
A természet pár utat visszavett
Ló híján
Körülöttem keringenek
Az árnyékban a legyek
Organogén elemek orgiáján
A pirosseggű páviánok látván
A tízparancsolot két kőtáblán
Erősen meghunyászkodván
Hazabandukoltak.
Egyél festéket
Szép, színes méreg
Sose elég se a vászonhoz
Se a halálhoz
Csak a négy fehér fal
És az ordítások a folyosóról
Egyszer csak kikerülsz innen
Sebestyén Gina
Tudod, sosem szűntelek meg
szeretni téged.
De az élet mégis távol sodort
tőlem téged.
S szívem sosem tanult meg
újra szeretni.
Sebestyén Gina
Én úgy gondolom,
hazugság, nem gondolom.
Én úgy érzem ez is hibás,
nem érzem.
Igazából nem érzek semmit
Sétálok a part mentén, nézem ahogy a folyó sodor magával mindent, ami az útjába kerül. Szenvedélyesen, gyorsan, vadul tör utat magának. A gyönyörű téli tájban sétálgatok, s hozok minden terhet a lelkemben. A fekete kabátomban, a fekete kesztyűmben és a szintén fekete táskámmal hozom a sötétséget, a szenvedést a fájdalmat, a gyászt. Sokan mennek el mellettem, rohanva, biciklivel, autóval, kutyával vagy gyerekkel. Egy közös bennük: mind sietnek. Olyanok, mint a folyó. Nem törődnek semmivel és senkivel, nem élik meg a pillanatot, csak mennek és mennek, tapossák ki az utat, törnek előre. Az egyikük nekem jön, elvesztem az egyensúlyom, a táskámon kinyílik a kapocs. A papírok szétszóródnak. – Nagyon jó – gondolom magamban. A nő megáll, egy pillanatig nézi a papírokat, a földön heverő táskát, és hallgatja, ahogy nagyot sóhajtok. A leheletem látszik a hideg levegőn. A nő odarohan hozzám (végre tesz is valamit), próbál segíteni.
Az interjút készítette: László Patrik
A halál és a hozzá kapcsolható betegségek kérdése mindig is érdekelte az embereket. Évszázadok óta foglalkozik vele a vallás, az orvostudomány, a filozófia és az irodalom. Mi az betegségirodalom? Hogyan alakítja nagy költőink életét, gondolkodásmódját a betegségük?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseimre Kovács Veronika, betegségirodalom-kutató, a Pécsi Tudományegyetem Irodalom és Kultúrtudományi Doktori Iskola doktori hallgatója válaszolt.
Hasonló nap volt, mint a többi. Az idős úr a kávézó felé sétált, útközben meg-megállt i megszemlélni a virágokat, nézni a kék eget, vagy hallgatni a madarak csicsergését. A körülötte lévő világ élete derekán volt, ha hús-vér emberként láthatta volna a természetet, egy életvidám, mosolygós nővel találta volna szembe magát.
Utcákon sötétben
Emlékek sötétek
Gondolat megszűnve
Már csak egy halott
Élve halottnak lenni
Halottként élni