F. D.
A hajnali csendet ébresztők ricsaja töri meg
Felkelsz és látod, új nap kerekedett
A reggeli harmat meg ott ül a füvön
F.D.
Boldog mesevilágban élted életed, hol nem
számított, milyen márkás ruhát viselsz
Önmagad adásával szerezted a barátokat
És arról álmodoztál, hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.
Megsimítom hajad
Iszom a te szavad
Kulcs vagy s én a lakat
Elérem hogy könnyed soha többé nem fakad
El… kezdem, mert máshogy nem megy,
bennem a múlt, de most hagyom, hogy menjen.
Nem könnyű, tudod, az elengedés,
mert a kezünk gyakran szorítja azt, mi fáj, mi seb, mi kés.
Tudod, veled kezdődik minden,
az első mosoly, első gondolatom minden reggel.
Ahogy rám nézel, megáll az idő,
minden, ami voltam, veled lett élő.
Huszonötödjére hallgatom meg azt a dalt,
Amit azon az estén egymásénak kereszteltünk.
Huszonnégy könycseppet ejtettem
a szürke walkman gombjaira.,
Aminek rugója tőlük már halkan csikordul meg
minden lenyomáskor.
A munkahelyemről sétáltok hazafelé, amikor elkezdenek gyülekezni a felhők az égen. Nem hasonlítanak semmilyen, addig általam megszokott felhőhöz. Sokkal nagyobbak, vastagabbak, pár felhő annyira beszőtte az eget, hogy egy napsugár sem jut át rajtuk. Az egész város kezd szürkébe burkolódzni. Ez még nem is lett volna figyelemre méltó, ugyanis itt Ködtornyán, minden reggel köd takarja a várost, akárcsak úgy, mint az alvó embert a vastag téli takaró. Continue reading
Mikor az ember azt
hinné, hogy
gondolkodó,
Rádöbben, hogy ez a
veszte.
Mikor röpenne a
gondolat,
Jön egy egy újabb
nagy falat.
Ne tudom, hogy kell téged kicsit szeretni
Hiába próbálom,
Valahogy mindig túlzásba esek.
Az ember életében rengeteg olyan helyzet adódik, amit nehezen lehet kezelni. Legyen az akár csak egy rosszul sikerült dolgozat, vagy egy kisebb veszekedés egy jó baráttal. Ezeket az eseményeket általában az emberek könnyedén átlépnek, megbeszélik az adott emberrel a keletkezett problémát, kijavítják a rossz jegyet és minden folytatódik az eredeti kerékvágásban.