Senki nem tudja hol született vagy, hogy kik a szülei. Egy árvaházban nőtt fel, miután megtalálták egy erdőben. Egy nevelőcsalád befogadta, de hamar el is kergette. Érthetetlen okból. Mindig is Istennek tetsző kegyelmes életet élt. Egyedül maradt, de nem esett kétségbe, Istenhez imádkozott. Elindult oda ahol a szél fúj, már hol a madár se jár, csak a múlt kiabál. A pusztába. Buzgón imádkozott. Az egyedül töltött évei csak még jobban megerősítette hitében. Egy fehér farkas vitt neki élelmet, aki más volt, mint a többi fajtársa. Hófehér szőre és kék szeme volt. Egy világoskék csík futott a gerince mentén, a négy lábán halványzöld karpereceket viselt és a farka vége is zöld volt. Aki még nem látott farkast azt mondaná egy nagy fehér kutya. Nappal nem látszottak a kék és zöld csíkok, csak sötétben derengtek halványan.
Szerző: Kredenc (Page 8 of 10)
Tóth Ágota Ráhel
Tóth Ágota Ráhel
T
András állandóan költözött családjával szülei munkája miatt. Szinte minden félévet másik iskolában kezdett, egy másik városban. Sosem rendezkedett be teljesen egy szobába, sőt, olyan is volt, hogy ki sem pakolt a dobozokból, hiszen pár hét múlva már csomagolhatott is volna vissza mindent.
Mivel folyton utazott, nem próbálta megismerni a várost, nem akart délután a többiekkel sétálgatni, iskola után egyből hazament. A suliban is próbált átlátszónak tűnni, nem beszélgetett sokat senkivel.
Egyszer viszont egy új osztálytársuk érkezett évközben. Osztályfőnökük bemutatta őt a többieknek, majd kérte, hogy keressen magának egy helyet. A magas és kissé szeplős fiú finoman Andrásra nézett, mikor az ő padja melletti asztalnál haladt el. András viszont elfordította fejét és kinézett az ablakon, bízva abba, hogy inkább máshova ül diáktársa.
Ákos már két éve nem hallott semmit Kristófról. A telefonszámát lecserélhette, mert ahányszor felhívta, mindig egy idegen nő szólalt meg a vonal másik végén, és hiába kérdezősködött barátja után, a másik fél egy horkantás kíséretében letette a készüléket. Az Instagramról, sőt a Facebookról is felszívódott, mintha sosem létezett volna Molnár Kristóf nevű 16 éves fiú, aki a 9. C osztálybohóca, akivel minden délutáni hazamenetelekor egymás mellett caplattak az ősöreg járdán, és rendszerint minden második járdacsíkon átlépett, mert elmondása szerint, ha nem így tenne, balszerencse érné, és minden nyáron citromos fagyit evett, mert más ízt nem volt hajlandó kipróbálni.
Ez a belső húzás nem múlik, csak rángat és tép. Nincs fizikai nyoma, és milyen kár, mert így nem látszódik, mennyire fáj ott belül. A lelkemet ostromolja, és hogy mi az? Mi teszi ezt velem? Miért nem tudok mosolyogni, vagy pont miért igen? A válasz: ÉRZÉSEK.
Szomorú vagyok, mert csalódtam, mert egy lyukat ütöttek a mellkasomba. Nem felületeset, hanem jó mélyet, sőt feneketlent. Bár a fájdalom mentális, mégis fizikailag is szétterjed a testem egészén. A szívemet már nem érzem, az agyam lebénult, a könnyeim szakadatlanul patakzanak arcomon. A torkom beleremeg a feltörő üvöltésbe, nem tudom visszafogni, de nem is akarom. Kérdések hada sorakozik fel előttem, csatadalt kántálnak, tökéletes összhanggal. Megrohamoznak, és én csak zokogok. Semmire nincs válasz, nincs racionális döntés. ERROR.
Te apró kincs,
A hatalmas Földnek felszínén,
Akit ha bárki megpillant,
Levegőért kapkod,
Műhelyfoglalkozásunk egyik témája az iskolai bántalmazás volt, ezért is döntöttem úgy, hogy a 13 okom volt című könyvről fogok nektek ajánlót írni, melyet Jay Asher írt. Ez a regény (sok más, tabunak számító téma mellett) az iskolai bántalmazásról is szól, és annak következményeiről. Vajon mennyit ér egy tini életében a barátság, egy lista, vagy akár az, ha nem lépünk időben és nem mondjuk el az igazat a másiknak? Olykor talán túl sokat…
Ki mondta, hogy manapság nem készülnek jó magyar filmek? Ha érdekelnek a kevésbé ismert alkotások, ajánlom figyelmedbe Reisz Gábor „Rossz versek” című munkáját, nem fogsz csalódni. 120 helyen forgatták, és a rendező nem csak a székben foglal helyet, hanem a vásznon is viszont láthatjuk főszereplőként és még forgatókönyvíróként is! Nem utolsó sorban a zenéje mellett sem hunyhatunk szemet, Csorba Lóránt igazán kitett magáért, az egyik személyes kedvencemmé vált a VAN filmzenekar.