Szerző: Kredenc (Page 7 of 10)
Elvesztem az elmémben,
Nem találok ki a labirintusból,
A helyes utat eltévesztettem. Continue reading
Most csak úgy világgá mennék,
Mindent hátra hagynék,
De nem meghalni indulnék,
Csak úgy mindent elfelednék,
Pár perc lenne az egész. Continue reading
Horváth Éva
Életünk során mindannyian beleakadunk egy olyan ismerősbe, barátba vagy épp családtagba, aki számunkra szemmel láthatóan egy rá teljesen ártalmas viszonyban ragadt. Ilyenkor sokan bosszankodva, értetlenkedve kérdezzük: Miért vagy még vele egyáltalán? Mikor hagyod már végre ott?
Erre az érintett fél általában csak kínos mosolyba torzult arccal, behúzott nyakkal finoman vállat von. Én legalábbis mindig így jártam el.
De vajon van-e egyáltalán választása ezeknek az embereknek? Külső szemlélőként azt válaszolnánk persze, választása mindenkinek van. De ez sajnos nem feltétlen így működik. Egy ilyen viszony során elég súlyosan épül le az önbizalom és kerülnek háttérbe az egyéb kapcsolatok. Mindezt úgy, hogy az érintett fél észre sem veszi.
Nem tudok olyan napot mondani, hogy a fegyverek nem ropogtak gyermekkorom estélin, a háború alatt nőttem fel, de nem félelemmel eltöltve. A gyermeki kíváncsiságom, felülkerekedett a rettegésen és izgalommá alakult. Mintha adrenalinban fürödtem volna, majd azt is ittam volna. Testem teljes egésze bizsergett, mikor bombariadó miatt a pincébe menekültünk a családommal.
Horváth Éva
A történet 4 New York-i barátnő életébe, illetve hálószobájába kalauzol minket. Mind a négyen különböző személyiségek, különböző problémákkal.
Carrie az újság, majd bestseller írónő a fő főszereplőnk, valamint a narrátorunk is egyben. Fáradhatatlanul kutatja azt az igazi, mindent felemésztően erős szerelmet, amit a szingli férfiak életét elégedetten élő, távolságtartó, ugyanakkor elbűvölő James Prestonnal – fedőnevén Mr. Biggel – való viharos, se veled, se nélküled kapcsolatában meg is talál. Aztán itt van még nekünk Miranda a sikeres, karrierista ügyvédnő. Samantha a testiségnek szenvedélyesen hódoló nagymenő PR menedzser, aki kicsit talán sűrűn váltogatja partnereit. Valamint a frigyre lépés iránt vágyakozó, konzervatív, olykor már-már prűd Charlotte.
Te mit tennél, ha egy nap úgy ébrednél, hogy az arcod egyszer csak megváltozott? Félnél kimenni az utcára, emberek előtt mutatkozni? Elrejtenéd mások elől?
A 10 éves Auggie Pullman pontosan tudja, milyen érzés is ez. Egy betegség, pontosabban a Treacher Collins-szindróma következtében születése óta torz arccal éli életét, ami miatt rendes iskolába sem járt még egészen ötödik osztályig, és arcát űrhajós sisakkal takarja el, hogy kevesebb kíváncsi tekintet érje őt. A Pullman fiúnak meg kell birkóznia az új iskola terhével, az ezzel járó stresszel, rengeteg új emberrel és feladattal.
Horváth Éva
A frissen bútorozás alatt álló szobámban ültem épp, dolgom végeztén szombat délután. A lejátszási lista váratlanul egy olyan dalra ugrott, ami szorosan köthető volt hozzád. – Mint szinte minden dal az elmúlt időszakból. – “Te Majd Kézenfogsz”.
Senki nem tudja hol született vagy, hogy kik a szülei. Egy árvaházban nőtt fel, miután megtalálták egy erdőben. Egy nevelőcsalád befogadta, de hamar el is kergette. Érthetetlen okból. Mindig is Istennek tetsző kegyelmes életet élt. Egyedül maradt, de nem esett kétségbe, Istenhez imádkozott. Elindult oda ahol a szél fúj, már hol a madár se jár, csak a múlt kiabál. A pusztába. Buzgón imádkozott. Az egyedül töltött évei csak még jobban megerősítette hitében. Egy fehér farkas vitt neki élelmet, aki más volt, mint a többi fajtársa. Hófehér szőre és kék szeme volt. Egy világoskék csík futott a gerince mentén, a négy lábán halványzöld karpereceket viselt és a farka vége is zöld volt. Aki még nem látott farkast azt mondaná egy nagy fehér kutya. Nappal nem látszottak a kék és zöld csíkok, csak sötétben derengtek halványan.