Elvettek tőlem mindent, mindent apró darabonként, lassan, türelmesen. Végig néztem mindennek az elvesztését, nem tudtam ellene mit tenni. Nyúltam utánuk, harcoltam értük… A csatát elvesztettem, és most itt heverek a csatamező közepén, a vér már a testemre alvadt. Nem mozdulok, képtelen vagyok bármilyen reakcióra. Már csak én vagyok vissza, mivel már nincs életem, ezért nem azt kell elvennem magamtól, azt már elvette valaki más tőlem. A fizikai testtől kell megszabadulnom. Írhatnék levelet, de nincs kinek, már nincs senkim, s nem is lesz.
Page 11 of 11
Leel-Őssy Judit
Könnyű földi álom
Borítsd reám tenyered,
Elmém sötétsége
Alvás közben kerget.
Nincs nyugalmam,
Szüntelen nyúz, nyaggat,
Elveszi tőlem
Az édes álmokat.
Fiktív történetet
Akarok élni,
És mindent én kitalálni,
Saját kezemmel megírni.