Mészáros Adél
Ónos eső járja át lelkem
minden percben,
mikor az idő nem túl biztató,
leesek s megfagyok.
Kategória: Vers (Page 1 of 4)
Kerülöm az embereket
A természet pár utat visszavett
Ló híján
Körülöttem keringenek
Az árnyékban a legyek
Organogén elemek orgiáján
A pirosseggű páviánok látván
A tízparancsolot két kőtáblán
Erősen meghunyászkodván
Hazabandukoltak.
Egyél festéket
Szép, színes méreg
Sose elég se a vászonhoz
Se a halálhoz
Csak a négy fehér fal
És az ordítások a folyosóról
Egyszer csak kikerülsz innen
Sebestyén Gina
Tudod, sosem szűntelek meg
szeretni téged.
De az élet mégis távol sodort
tőlem téged.
S szívem sosem tanult meg
újra szeretni.
Sebestyén Gina
Én úgy gondolom,
hazugság, nem gondolom.
Én úgy érzem ez is hibás,
nem érzem.
Igazából nem érzek semmit
Utcákon sötétben
Emlékek sötétek
Gondolat megszűnve
Már csak egy halott
Élve halottnak lenni
Halottként élni
Cide
Az irodalom lelket teremt és testet öl
S mely esten ez megtörténi látszik
Ott kap észbe az ember, lelket ölt
Ezen nyugodtan néz, de csak játszik
F. D.
A hajnali csendet ébresztők ricsaja töri meg
Felkelsz és látod, új nap kerekedett
A reggeli harmat meg ott ül a füvön
F.D.
Boldog mesevilágban élted életed, hol nem
számított, milyen márkás ruhát viselsz
Önmagad adásával szerezted a barátokat
És arról álmodoztál, hogy mi lesz majd, ha nagy leszel.