Sebestyén Gina
Én úgy gondolom,
hazugság, nem gondolom.
Én úgy érzem ez is hibás,
nem érzem.
Igazából nem érzek semmit
Hmm, én azt hiszem,
hogy mindig minden
úgy rossz, ahogy van.
Hmm, de miért is lenne rossz,
vagy csak valami fáj, fáj igaz?
De vajon mi marja,
mi tépi lelkem?
Pokol bújával borított körmivel.
Drága barátom, jaj!
Ez bizomy maga a szerelem.
Ezt nem értem pontosan,
Miről is beszélsz? Szerelem?
Ez az az érzés,
mely lepkéket rejt gyomrodba.
Az, mikor cigi csak köhögtet.
A bor ízetlen, s az étel émelyit.
Az, na ha az viszonzatlan,
mi szerelem,
olyan, mintha fáklyával
perzselnék fel szíved mágjáját.
Mintha hideg késsel
hegedülne szíved húrjain.
Mindez semmi az után az űr után
amit maga után hagy.
Jóságos ég! Ez nekem nem kell!
Mégis ki akarna így szenvedni?
Jaj te bolond!
Te ezt nem választod, ő választ téged.
Máskülönben ez a dolog
bizon, nem is olyan rossz ám.
Mikor váratlanul megtalál,
és nem is akarsz szabadulni belőle többé.
Amikor nem keresed a másikban
az összes hibát.
Amikor azt érzed, hogy nem jó,
vagy rossz minden úgy, ahogy van.
Hanem, ha majd akkor azt érzed,
amit most gondolni se bírnál.
Hogy minden úgy történt,
ahogy kellett történnie.