Tudod, veled kezdődik minden,
az első mosoly, első gondolatom minden reggel.
Ahogy rám nézel, megáll az idő,
minden, ami voltam, veled lett élő.
Te vagy az, akire régóta vártam,
az álmaim sarkaiban csendben megtaláltam.
De nem vagyok hibátlan, tudom jól,
és van, amit a szívem örökké hordoz, hogy majdnem ellöktelek magamtól.
Nem akartalak bántani, sohasem,
a könnyeid látni? Az a legmélyebb szégyenem.
Mert nekem te vagy a mindenség,
az, akiért bármit megtennék.
Csillagokat hoznék le neked az égről,
hiszen ha rólad van szó, semmi sem lehetetlen részemről.
Nemcsak a szerelmed akarom,
de minden dolgot ami veled jár, mert ezt elveszni nem hagyom.
Úgy szeretlek, hogy azt szavakba nem tudom önteni,
ahogy a szívem zakatol körülötted, senki sem tudja megérteni.
Minden, ami vagyok, belőled fakad,
te vagy a fény, ami a legsötétebb éjjelen is velem marad.
Nem ígérek tökéletességet, mert ember vagyok,
de megígérem, hogy minden nap érted harcolok.
A kezed fogom, a viharok közepén,
és sosem engedlek el, nem múlik el bennem a remény.
Egy világot építenék neked,
ahol senki sem bánthat, és én is ott lehetek veled.
Mert neked csak a legjobb jár, tudom,
és én leszek az, aki ezt megadja, ha hagyod, mondom.
Csak nézz rám, kérlek, mélyen és tisztán,
lásd meg bennem azt, akinek te vagy az irány.
Mert te vagy az út, a kezdet és a vég,
veled teljes, amit az élet nekem ígért.