Kiss Anna, Sztevics Viktória

“Sose add föl, mindig tarts ki! Sose nézz le, mindig csak egy célod legyen előre, tudod, az élet ilyen egyszerű.” /Halott Pénz/

Az iskolai bántalmazás napjainkban egyre gyakrabban van jelen hazánkban. Ezeknek az eseményeknek közvetlen szemlélői a tanárok és a diákok. Napi szinten lehet találkozni kétségbeesett szülőkkel, mert a gyermeküket bántalmazták, vagy mert a gyermekük bántalmazott valakit. Megkérdeztük az egyik diáktársunkat ezzel a témával kapcsolatban.

-Kedves diáktársunk! Megosztanád velünk az iskolai bántalmazással kapcsolatos tapasztalataidat? Mivel ez egy érzékeny téma sokak számára.

-Persze, szívesen, ha ezzel segíthetek olyan embereknek, akik hasonló problémával küszködnek. Hátha a cikk olvasása után elég bátorságot gyűjtenek ahhoz, hogy meséljenek másoknak a problémáikról.

-Értem, ez nagyon kedves cselekedet tőled. Neked volt már részed lelki, vagy esetleg fizikai bántalmazásban?

-Fizikai bántalmazásban még nem részesültem, de ugyanakkor sok verbális sértésnek voltam a részese. Az osztálytársaimtól indult minden, eleinte csak gyenge tréfák voltak, de a végére nagyon eldurvult a helyzet.

-Hogyan élted ezt meg? 

-Meg kell mondanom, nem volt könnyű, de nagy nehezen sikerült túllépnem ezen.

-Hogy sikerült átvészelned ezt a korszakot? Esetleg kialakult-e benned valamiféle maradandó sérelem?

-A családom támogatott, és tartották bennem a lelket, tanácsokat adtak, és minden áron próbáltak segíteni, hogy ne érezzem magam rosszul. A barátnőmtől sok bátorítást és dicséretet kaptam, amitől megnőtt az önbizalmam. Azóta már elballagtam, és nem nagyon maradtak meg bennem ezek a sérelmek. Viszont félek, hogy az új osztályomban ez megismétlődik. Most már próbálom tréfának venni a piszkálódást, és nem foglalkozni vele.

-Ezt nagyon jól megfogalmaztad. Köszönjük, hogy válaszoltál a kérdéseinkre.

-Nagyon szívesen, remélem, ezzel segíthettem másoknak.

Sokszor egy emberben felnőtt korára is megmaradnak ezek a gyerekkori traumák. Ha estleg te is hasonló helyzetben vagy, ne félj segítséget kérni szüleidtől, tanáraidtól, barátaidtól.