Sebestyén Gina
Tudod, sosem szűntelek meg
szeretni téged.
De az élet mégis távol sodort
tőlem téged.
S szívem sosem tanult meg
újra szeretni.
Ezért vagyok kénytelen téged
végleg elengedni.
Életemben kívülállóként tekintek vissza
az eseményekre.
Mintha sosem szerettem volna senkit,
csak egyedül téged.
Manapság csak a tenger hullámaiban
gyönyörködöm.
Melyben is csak téged látlak,
gyönyörűszép szemedből.
Patra nagyban csapódnak ki
a hullámok habjai.
Zsákokban viszik el a
gyöngéknek a hulláit,
Melyeket én, kiket szememmel
meggyilkoltam,
Senki sem mocskolhatja be a
csodaszép látványomat.
De a vérük a tenger habját
beszennyezték,
Most már sosem lesz
ugyanaz a kék.
Elmém megtébolyul, mert
megváltozott a kép.
Talán nekem is csak
keresni kellene a fényt.