Ne tudom, hogy kell téged kicsit szeretni
Hiába próbálom,
Valahogy mindig túlzásba esek.
Mindig egy pillanattal többet nézem a hajad,
Ahogy a nap éppen szívja ki a festéket belőle,
Egy plusz pillantással a szemed,
Ahogy a szempilláid tökéletesen állnak a festék alatt,
Vagy amikor rám nézel,
S én vissza rád,
Egy töredéknyi boldogság és gyűlölet villan
meg bennünk,
Amiket csak felém irányítasz.
Nem tudom, hogy kell téged kicsit szeretni,
Hisz hiába próbálom, nem megy.
Mióta nem vagy velem minden nap,
Csak még inkább téged látlak mindenben.
Előtte se volt jobb,
Hol kávézóban, hol buszon, de volt, hogy
még a kádban is láttalak,
Ami egy ideig frusztrált.
Csapongó érzéseim meleg ágyat vetettek bennem,
Megpihentek,
Aztán távoztak belőlem.
DE mégse tudtalak kiverni a fejemből.
Hisz te minden nap ott jársz és kelsz,
Csak fel és alá.
Tipesz-topogsz, mint aki nem találja a helyét.
Én se találom.
talá mert nem vagy velem,
vagy mert érzéseimet fogtad és egy
gombócba gyűrted össze,
Aztán, mint matek órán a rosszul felrajzolt
koordináta rendszert,
Kidobtál.
Elfelejtettél.
Lehet, hogy ezért nem szabad együtt lennünk,
Hiszen ezt a lécet nem tudjuk megugrani ketten,
Egyedül kell tennünk.
De ha nem vagy itt, és nem fogod a kezem,
Csakis azt érzem,
Hogy nem lehet téged kicsit szeretni,
Mert vagy Tied vagyok egészen,
Vagy inkább elrontott koordináta rendszer
maradok a szemétben.