Egyél festéket
Szép, színes méreg
Sose elég se a vászonhoz
Se a halálhoz
Csak a négy fehér fal
És az ordítások a folyosóról
Egyszer csak kikerülsz innen
Vissza, a földekre
Hogy felszántsa agyad barázdáit
A Nap
És elvesse benne az őrület magvait
Meg is fested, csak ezt nem tudod
Millet után,
Magvető, mögötte sárga Napkorong
Sárga, mint
A napraforgók
Mint a búzatábla
Mint az irigység
Az irigység egy normális élet iránt
Miért volt veled együttérzőbb a láthatár
Mint az emberek?
A csillagos ég
És százféle kék karjaiba menekülsz
Ebből a csodaszép földi pokolból
Harminchét év még sok is volt.