Cide
Az irodalom lelket teremt és testet öl
S mely esten ez megtörténi látszik
Ott kap észbe az ember, lelket ölt
Ezen nyugodtan néz, de csak játszik
Annak rendjén magának utat tör
S megy előre tovább s ameddig ér
Másokat haladéktalanul már sért
De nem árulja el magát egy könnyeden
Az életben halált szemlél s halálban életet
Csak szépen lassan mendegél az éjében
És amit menteni látszik azt menti csupán
Nem kérdéses bűnöd, mondja az ukáz
Ember mondja isten ontja
S mit ember fia mondani tetszik
Annak ez csak tovább fekszik
És mégy így is tovább ottan
És míg bejárja az utat, alatta mások holtja
És a holtak lelke megelevenedik ottan
Ami érdekes továbbá ezt csak ő látja
És más vakon követi azt ami árja
Fülébe azt tetszik súgni a holti sereg
Nincs több veszni, csak amennyit ér ember
Ennek következtében már csak élni marad
Élni marad ottan és színjátékában arat