Mészáros Adél
Ónos eső járja át lelkem
minden percben,
mikor az idő nem túl biztató,
leesek s megfagyok.
Árnyékom útjába semmi nem ér fel,
fekete és sötét.
Lelkem kapaszkodik minden jóba.
„Minden jóban van valami rossz”
tartja a mondás, a kis furfangos
és megkapaszkodik ,
s amint jön egy mozdulat,
leesik.
Oh lelkem, nem tudom hol kezdjem.
Változzak vagy sem? Álmodozzak vagy ne?
Lelkem csendben,
egy szó,
a levegő
meg sem rebben.
Tettek mezejére lépek,
vágyódok.
Gondolatok sokasága,
megöl bennem egy darabot,
kivájja belőlem,
s felfalja.
Az ár az ász, aki vágy az vár.
Aki vár, az belefárad minden tettbe,
s tudja, ez már
reménytelen.
Száz gondolat cikáz fejemben,
s erről egy szót sem említek.
Kis üzenet melyet elhintek
gondolatom sokaságából,
az aurea mediocritas,
s ha többet mondanék,
megölnék
minden szavam,
kis emberek, kik velem egyformák.
Hallgatást választom vallás helyett
mert tudom, ez már
menekülő út.