Az egyik elszaladt,
Futottam utána,
Mosolygott rám hátra fordulva,
Viccelődött, nevetett rajtam,
És én csak loholtam.
A másik sírt a sarokban,
Vigasztalhattam,
De nem maradt abba,
Könnyei tovább hullottak,
S zokogott untalan.
A harmadik engem csitított,
Lassan simogatott,
Átölelt, magához húzott,
Csókot hintett ajkamra,
Megnyugtatott.
A negyedik szerelmesen andalgott,
Rózsaszín ködben bolyongott,
Édes ajka piroslott,
Szeme csak úgy ragyogott,
És boldogan mosolygott.
Az ötödik csak bámult engem,
Szemeiben csillant a méreg,
Rám ordított vörös fejjel,
Torkomra markolt láthatatlan keze,
Küszködtem könnyeimmel.
Sós cseppek felett eltekintek,
Rengeteg van még körülöttem,
Nem kezdtem számolni őket,
Csak nyújtom kezemet,
S körbe ölelem.