Szekeres Bella

Az egyik elszaladt,

Futottam utána,

Mosolygott rám hátra fordulva,

Viccelődött, nevetett rajtam,

És én csak loholtam.

 

A másik sírt a sarokban,

Vigasztalhattam,

De nem maradt abba,

Könnyei tovább hullottak,

S zokogott untalan.

 

A harmadik engem csitított,

Lassan simogatott,

Átölelt, magához húzott,

Csókot hintett ajkamra,

Megnyugtatott.

 

A negyedik szerelmesen andalgott,

Rózsaszín ködben bolyongott,

Édes ajka piroslott,

Szeme csak úgy ragyogott,

És boldogan mosolygott.

 

Az ötödik csak bámult engem,

Szemeiben csillant a méreg,

Rám ordított vörös fejjel,

Torkomra markolt láthatatlan keze,

Küszködtem könnyeimmel.

Sós cseppek felett eltekintek,

 

Rengeteg van még körülöttem,

Nem kezdtem számolni őket,

Csak nyújtom kezemet,

S körbe ölelem.